Átlagosan 40-45 éves kor felett a közellátás egyre nehezebbé válik. Ezen segíthetnek a bifokális vagy multifokális kontaktlencsék.
Ezek többsége lágy anyagú, kényelmes kontaktlencse, azonban rendelkezésre áll különféle kemény kontaktlencse is.
Igen. Létezik cilinderes (tórikus) multifokális kivitel.
A forgalmazott lágy multifokális kontaktlencsék döntő többségének képalkotása eltér a multifokális szemüvegtől. Az ilyen kontaktlencsékkel minden tekintési irányba jó a látás távolra és közelre egyaránt. Ez nagy szabadságot ad a munka vagy akár a szabadidős tevékenységek, sportok során.
Igen, mindenféle kellemetlenség nélkül. Úszás során úszószemüveg kötelező.
Nem , ezt a lencsetípust csak nappal lehet viselni.
Igen. Van olyan anyagú lágy multifokális kontaktlencse, amely ilyen esetben is többnyire kényelmetlenség nélkül használható.
Felső korhatár nincs. Ameddig a lencse viselése egyértelmű előnyt jelent és higiéniás feltételek biztosíthatók, addig használható a multifokális kontaktlencse.
Igen, csak a lencse kezelésének megtanulására több időt kell szánni.
Gyenge fényviszonyoknál (pl. szürkületben) kismértékben gyengül a kontrasztérzékenység és a látóélesség is. A viselési időszak elején gyakran alakulnak ki szellemképek és ingadozhat a látóélesség is. Ez később jelentősen csökken, többnyire teljesen elmúlik. A páciensek többsége kényelmesnek ítéli a multifokális lencse viselését és jól lát távolra és közelre egyaránt.
A kereskedelmi forgalomban kapható bifokális és multifokális kontaktlencsék többnyire multizónás, refraktív lencsék. Ez azt jelenti, hogy a kontaktlencse különböző zónái eltérően törik a fényt. A középső, távolra vagy közelre korrigált, 1,7-2,4 mm átmérőjű centrális rész körül a különböző törőerejű részek koncentrikusan helyezkednek el. A zónák között a törőerő-átmenet lehet folyamatos (multifokális lencsék) vagy éles, gyűrűkbe rendezett (bifokális lencsék). Valójában a multifokális kontaktlencséknek is többnyire csak három fókusztávolsága van: távoli, olvasó és átmeneti.
A bifokális és multifokális kontaktlencsék döntő többsége szimultán képalkotást biztosít, azaz egyszerre alakul ki a távoli és a közeli kép. Az emberi agy választja ki a különböző fókusztávolságban keletkező képek egyikét, míg a másikat „elnyomja”. Ha a lencseviselő távolra néz, az innen jövő fénysugarak éles képet hoznak létre a látóhártyán, míg a közelről érkező sugarak ugyanekkor szóródásos gyűrűt alakítanak ki. Közelre tekintéskor fordított a helyzet. Az egy időben jelen lévő szóródásos gyűrű jelenléte tehát mindig kissé rontja a kiválasztott kép minőségét. Ezzel az átfedésnek (angolul overlying-nak) nevezett jelenséggel magyarázható, hogy a lencseviselő kontrasztérzékenysége gyengébb lesz, mintha egy fókusztávolsággal rendelkező szemüveggel vagy kontaktlencsével történne a korrigálás.